A támadás

Vádenáj támadni klezdett ő nem is tudott a vizihiénákrol kicsi tízemberescsonakokkal indultaknyugott csöndesvolt a tó .De egyszercsak hirtelen a vízböl beugrott a csónakba és alándzsájával leszurt egy embert utána kettőt a szásába vett és bedobta a vízbe a vízbe még néhány vizihiéna széttépte az embereket.az a hiéna amelyik a csónakb volt harcolt az emberekkel mégnéhányat megölt de az egyik ember belélőttegy nyilveszőt a hiéna mérgesvot mert fájtneki de ezek a lények sokáig birják és most csak mérgesen beugrott a vízbe.demég náhány hajónyiembert megölt a többi vizihiéna az emberek nem tudtak mitcsinálniezért visszavonultak.Vádenáj magába mondta ezzel még nem végeztünk nem nyugszom amíg nem bosszultam meg azeggyik eltünt és amásik halott bátyáim.

A vizibunker

Átosznak volt egy olyan vára, vagy inkább bunkernek nevezhető. Ez a bunker nem volt olyan nagy, legalábbis fent - mert lent volt a nagy labirintus. Egy része a víz alatt volt, mert itt laktak a vizihiénák. A vizihiénák olyan lények voltak, akik víz alatt is és a felszínen is tudtak lélegezni. Úgy néztek ki, mint a hiénák, de volt uszonyuk, és az első két lábukkal tudtak fogni. Volt még pajzsuk meg lándzsájuk és mellvértjük is. Az egész környéken egy nagy tó volt és a közepéből emelkedett egy torony. És körbevette a tornyot a víz, a bunker többi része pedig a víz alatt volt. A torony és a tó körül is, kilométerekre, nagy volt a sötétség, ezért a tündék nem támadhattak, az erő kövei miatt.
Viszont Vádenáj az emberekkel támadást tervezett.

Az erő kövei

Uldennek voltak olyan katonái akik a legjobbak közé tartoztak: ez a csapat volt a Húsz. Mindegyiküknek volt egy köve, amit meg kellett őrizniük és ezek a kövek nagyon fontosak voltak. Mert a kövekben volt az erejük. A köveket minden reggel a napba kellett tartaniuk, mert akkor volt erejük. Ha az egyik kő az ellenség kezébe kerül, akkor meghal a húsz egyike, akié a kő volt. Mindegyik kőnek megvolt a saját képessége és akié a kő volt az rendelkezhetett az erejével. De ha a kő nem jut napfényhez, kihúny az ereje, egyre sőtétebb lesz és ha teljesen befeketedik, a kő darabokra törik és a gazdája meghal. Ebben a háborúban azért lesz sötét a kő, mert az ellenség miatt elsötétül minden. Ulden is a húsz közé tartozott de nem volt nála a nagy csatában a kő, ezért érte el a halál. Legalábbis azt hitték.

Az újítás

Ulden huga, Vádenáj, kisebb csapata nem találta Uldent, ezért átvette a vezérséget.
- Ez így nem mehet tovább! Ha nem lesz erősebb a sereg, a tündék elbuknak.
- Ezért elrendelem az újítást. Mig az újítás folyik, csak az emberek harcolhatnak.
Az újítás pedig így szólt: minden tünde kapjon olyan vasból készült páncélt és fegyverzetet mint Uldené. Olyan páncélt, amiben van sisak is és a fegyverzet: a legerősebb fajta íj és nyíl, meg két tünde rövid kard. És a kiképzés ne egy hónapig, hanem háromig tartson.

A nagy bukás

Átosznak jó ötlete támadt, de tudta, hogy rengeteg emberébe fog ez kerülni. Ulden már előre ivott a medve bőrére: gondolta, hogy biztos nyernek, mert ilyen sok emberük van. Előkészült. - Ne hozzatok kőhajitókat, csak gyalogságot! Mindenki hozzon magával íjat!
A két hatalmas sereg megindult.Ulden kiáltott: -Lőjjetek! - és több ezer nyilvessző szállt a dárkok felé. Annyi, hogy elsötétült az ég, nem lehetett látni a napot a sok nyilvesszőtől. A dárkokat halomra lőtték. De ez is Átosz tervének része volt, mert a sok halott dárk védett a nyilvesszők ellen. De a legfőbb dolog az az volt: Átosz titokban harminc kőhajitót hozott, amit a tündék nem láttak, mert eltakarták a halottak, és a kőhajitókkal robbanó bogyós bombákat akart kilőni.
Uldenék megindultak. Átosz csak erre várt. Amikor Ulden néhány emberrel felért a halottas dombra, parancsot adott a tüzelésre. Nem azokat akarta eltalálni, akik a halottas domb tetején voltak, hanem mögöttük lenn a több tízezer harcost. Siketült is neki, azt a pár megmaradt harcost meg aki a dombon volt már könnyű volt letarolni. Ulden ijedten hátranézett amint meghallotta a robbanásokat és az egész sereg elpusztult. Uldent akkor Átosz vágta hátba egy fejszével úgy, hogy azonnal elterült Ulden a földön.
Ulden húga 100 emberrel jött, hogy megnézze a csatát, amikor meglátta hogy a több tízezer harcosból egy sem élt.

Ulden bíztató beszéde

Ulden azt akarta, hogy annyi katonájuk legyen amennyi csak lehet. Ebből látszott hogy Ulden azt a mondást követte : Minél több annál jobb. Tehát Ulden kiállt az emberek elé és azt mondta:
- Emberek, ha szövetkeztek hozzánk leverjük az ellenséget. Tudom hogy Átoszhoz is egyre több nép áll, de ha túlerőben vagyunk több emberünk és erősebb embereink vannak, akkor le fogjuk győzni Átoszt mert én hiszem, hogy legyőzzük őket csak hinni kell a győzelemben! Ha mellénk álltok nyerünk ha nem elbuktok.
Az egyik ember feltett egy kérdést.
- Mi van ha összefogunk de Átosz mégis lever minket?Akkor hiába szövetkeztünk és elbukunk?
- Nem bukhatunk el ha jobb a taktikánk, erősebb több és okosabb embereink vannak. Segítetek?
Az emberek és más különböző népek szöveteztek a tündékkel. Így retteghettek Átoszék.

A segítség

A harcban Uldenék teljesen elvesztették az önbizalmukat. Körbenézett, és látta, hogy a barlangi vadászok barbár módra majdnem teljesen elpusztították az emberi hadsereget. Ez nagy veszteség volt. Olyanokat látott, hogy egy barlangi vadász nekirohant egy embernek és az ember kétségbeesetten megpróbált védekezni, de mind hiába: a barlangi vadász olyan nagyot vágott rá, hogy a pajzsa szabályosan ketté tört és a következő csapásnál összerogyott. Uldennek támadt egy ötlete. Eszébe jutott, hogy a lovakat elrejtették az erdőben. Gyorsan felszaladt, felült egy lóra és elvágtatott az apja várába segítségért.
- Apám, a dárkok és a barlangi vadászok nagyon támadnak! Adj segítséget.
- Rendben. Vissza kell hozni a becsületünket. én is megyek - és pár perc múlva már hatalmas sereggel jött. Közben Átoszról egy levált sereg az emberek városát támadta, ahol éppen alig voltak katonák mert segítettek Uldenéknek. Pár embernek sikerült elmenekülni, de a bennrekedteket megölték. Majdnem az összes dárk íjász volt, így könnyen tüzes nyilvesszőkkel felgyújtották az egész várost. A vár előtt épp volt egy őrtorony. Benne egy őr riadót akart fújni, de csak annyit tudott mondani -ria.és aztán 8 égő nyilvessző állt a hasában.
Közben Átosz visszaért Ázsiábol. Épp a csatába tartott, ahol barlangi vadászok is voltak. Meglátta Ulden apját amikor a dárkok már vesztésre álltak, és elővette íját. Senki nem vette észre hogy a tünde királyra céloz, és ezért nem tudták megmenteni. Átosz elengedte az íj idegét és a nyíl célt talált. Gyorsan elvágtatott hogy ne tudják megbosszulni. Ulden odaszaladt a haldokló apjához és szomorúan de agresszívan elkiáltotta magát.
- Ha legközelebb találkozom Átosszal, utoljára látja a napvilágot!