A segítség

A harcban Uldenék teljesen elvesztették az önbizalmukat. Körbenézett, és látta, hogy a barlangi vadászok barbár módra majdnem teljesen elpusztították az emberi hadsereget. Ez nagy veszteség volt. Olyanokat látott, hogy egy barlangi vadász nekirohant egy embernek és az ember kétségbeesetten megpróbált védekezni, de mind hiába: a barlangi vadász olyan nagyot vágott rá, hogy a pajzsa szabályosan ketté tört és a következő csapásnál összerogyott. Uldennek támadt egy ötlete. Eszébe jutott, hogy a lovakat elrejtették az erdőben. Gyorsan felszaladt, felült egy lóra és elvágtatott az apja várába segítségért.
- Apám, a dárkok és a barlangi vadászok nagyon támadnak! Adj segítséget.
- Rendben. Vissza kell hozni a becsületünket. én is megyek - és pár perc múlva már hatalmas sereggel jött. Közben Átoszról egy levált sereg az emberek városát támadta, ahol éppen alig voltak katonák mert segítettek Uldenéknek. Pár embernek sikerült elmenekülni, de a bennrekedteket megölték. Majdnem az összes dárk íjász volt, így könnyen tüzes nyilvesszőkkel felgyújtották az egész várost. A vár előtt épp volt egy őrtorony. Benne egy őr riadót akart fújni, de csak annyit tudott mondani -ria.és aztán 8 égő nyilvessző állt a hasában.
Közben Átosz visszaért Ázsiábol. Épp a csatába tartott, ahol barlangi vadászok is voltak. Meglátta Ulden apját amikor a dárkok már vesztésre álltak, és elővette íját. Senki nem vette észre hogy a tünde királyra céloz, és ezért nem tudták megmenteni. Átosz elengedte az íj idegét és a nyíl célt talált. Gyorsan elvágtatott hogy ne tudják megbosszulni. Ulden odaszaladt a haldokló apjához és szomorúan de agresszívan elkiáltotta magát.
- Ha legközelebb találkozom Átosszal, utoljára látja a napvilágot!